Te tudsz segítséget kérni vagy elfogadni?

A leggyakoribb válasz amit kapok erre a kérdésre, hogy “á, majd én megoldom egyedül” “meg tudom oldani” “én szoktam segíteni másoknak, nem ők nekem”.

Ismerős?

Mert kemények vagyunk, keresztül tudunk menni tűzön-vízen, ugye? Lehet hogy közben félig belehalunk, de nem számít, semmi nem számít csak hogy megcsináljuk mi egyedül. Ráadásul akkor a legnagyobb a valószínűsége, hogy pont olyan is lesz, mint amilyennek szerettük volna. Igaz?

Ez a 21. század egyik legnagyobb csapdája. Hogy miért? Mert megszünteti az emberi kapcsolatokat, megtöri a lelkünket és hideggé vagy rosszabb esetben beteggé is tehet minket. Elhidegülünk a szeretteinktől, a barátainktól, a gyerekeinktől, de leginkább saját magunktól. Az igazi önvalónktól.

Aztán mikor véget ért a folyamat és tényleg megcsináltuk (mert ugye bizonyítani kell hogy kemények vagyunk, tehát bármi áron megcsináljuk) akkor ott állunk majd egyedül. Még egy jót ünnepelni sem tudunk senkivel. És olyan sem biztos hogy lesz mellettünk, akivel őszintén meg tudjuk ennek élni az örömét.

Megéri büszkének lenni és játszani a rendíthetetlent?

Mint mindenen, ezen is lehet változtatni. Ezt is meg lehet tanulni másképp csinálni. Ha elhatározod. Majd pedig amikor elkezded így élni a mindennapokat rájössz, hogy mennyivel emberibb, sokkal inkább a lelked szerint való az egész. És már eszedbe sem jut, hogy másképp csináld.