Milyen gyakran teszed fel magadban ezt a kérdést? Milyen gyakran akadsz ki azon, amit más gondol vagy mond rólad?
Mi az ami ebben igazából bánt? Mi van az első sértődöttség alatt? Az, hogy mi van ha netán igaza van? Vagy hogy miért láthat ő ilyennek téged miközben te egész más vagy? Valamit rosszul csinálhatsz, ami miatt nem megy át neki az üzenet, amit igazából közvetíteni szeretnél?
Kérdések tömkelege, melyek sehova nem vezetnek. Sem a valósághoz, sem a megnyugvásodhoz!
A másik olyannak lát téged, ami ő benne épp zajlik! Ha például folyton félt valamitől, akkor nem bízik benned, ennek az eredője pedig, hogy magában sem bízik. De ennek semmi köze ahhoz, ami benned zajlik, vagy amilyen te valójában vagy! Ez csak az ő nézőpontja, az ő érzései, nem a tiéd.
Amikor pedig ezt tudatosítani tudod magadban, és megjön hozzá az érzés is, hogy te lehetsz jól, miközben a másik futja magában a köreit, akkor megjön a megnyugvás is benned. Hiszen jó vagy!






