Előrehaladásunk

Sokan kérdezitek tőlem, hogy mennyi ideig kell foglalkozni egy-egy téma kapcsán magunkkal, a saját fejlődésünkkel?

Azt hiszem, hogy erre a kérdésre nem lehet jól válaszolni. Függ az egyéntől és függ a feladattól is. Van olyan helyzet, ami akár egy oldás vagy bármilyen terápia után kimegy, rendeződik és élhetjük tovább az életünket.

Vannak viszont nagyobb feladataink is, próbatételként megélt helyzetek, amik igenis el kell fogadni, hogy szép fokozatosan fognak rendeződni és ez így van jól. Hiszen a folyamat közben is lesznek felismeréseink magunkkal és a világgal kapcsolatban, elsajátítunk képességeket, megismerünk új embereket, akik löknek rajtunk egy kicsit, és így mindig-mindig előrébb kerülünk. Ennek viszont feltétele a tudatosság. Hogy tényleg folyamatosan, a magunk ütemében, de legyünk jelen a változásban. Keressük a megoldást, a segítőket, a módszereket és legfőképpen magunkat, figyeljük meg a saját érzeteinket, szükségleteinket.

Én is ezt teszem a saját életemben. 2015 óta. Akkor indultam önmagam megismerésének útján. Ma már kimondhatom: jóban vagyunk! És nem tudok olyan életterületet mondani az életemben, ahol ne lenne 180 fokos fordulat jó értelemben. Ehhez viszont az kellett, hogy az elmúlt években, folyamatosan figyeltem magam és jártam, járok most is segítőkhöz. Mindig ahhoz, akire épp úgy érzem hogy szükségem van. Közben tanfolyamokat, képzéseket végzek el és nemcsak azért hogy nektek tudjak segíteni, hanem leginkább magam miatt. Hogy megkapjam azt az 1-2 mondatot, ami ott ragad a fülemben és átfordít egy-egy helyzeten. És nem, van úgy hogy egyáltalán nem egyszerű ez az út, viszont olyan eredményeket hoz, amit előtte el sem tudott képzelni az ember. Aki pedig egyszer ráérez ennek az ízére, az azt hiszem utána már nem akar enélkül élni, mert tudja, hogy semmi értelme!