Már a cím olvasásakor összeugrik a gyomrunk, rögtön bevillan egy vagy több személy képe és a velük megélt szituációk emléke. Szerintem kivétel nélkül mindannyian megéltünk már ilyet.

A témával kapcsolatban alapvetően két kérdés merülhet fel:
Az egyik, hogy miért kerülnek ilyen emberek a közelünkbe, az életünkbe?
A válasz egyszerű, miattunk! Bármennyire is megdöbbentő, így van. Tanulnunk kell valamit a helyzetből, a kapcsolatból.

És akkor itt jön a másik kérdés: meddig maradnak jelen ezek a kapcsolatok az életünkben, meddig mérgeznek minket?
Ez a válasz is egyszerű: ameddig hagyjuk! De addig biztos! Hiszen millióból egy olyan eset van, hogy az ilyen ember, az ilyen kapcsolat megváltozik. Mi kell hogy legyünk azok, akik változtatunk! Például azzal, hogy megtanulunk kiállni magunkért, megtanulunk nemet mondani végre a sok igen helyett. Növeljük az önbecsülésünket, az önbizalmunkat és mindezt úgy, hogy tudunk elfogadással fordulni magunk, a helyzet és a másik felé! Ezek tanulható képességek, folyamatosan tudjuk erősíteni magunkat ezen a téren. Akár egyedül, akár külső segítő bevonásával.

A mai világ egyik legnagyobb útvesztője!

Az emberek valamiért azt érzik, hogy az online tér lett ma az a hely ahol leginkább ismerkedni lehet. Vagy, hogy így könnyebb. Kevesebb energia befektetéssel jár. Kényelmesebb. És ha lehet így is, akkor miért ne válasszák ezt az utat? Ráírogatnak vadidegen emberekre, remélve, hogy valakinek egyszer majd csak lesz kedve beszélgetni velük. Egy idő után pedig már szinte mindegy is, hogy ki lesz az az illető, csak legyen már valaki.

Elindul egyfajta beszélgetés, ismerkedés, ami gyorsan megszokássá válik. Egész nap lesik a telefont, mindenről helyzetjelentést küldenek egymásnak. És könnyen elhihetik, hogy már ki is alakult egyfajta kötődés és hogy ez a kötődés a szerelem. Pedig lehet, hogy személyesen még nem is találkoztak…!!!! Fogalmuk sincs milyen érzés a másik közelében lenni, milyen az érintése, milyen amikor a szemedbe néz és rád mosolyog, milyen amikor átölel vagy megcsókol. Ezeket is csak elképzelik. Tulajdonképpen az egész csak egy elképzelés, és nem a valóság!!!

És itt a baj! Egy idő után (és ehhez nem kell sok idő!) azzal hogy minden pillanatban elérhető, olyan mintha valós lenne. Pedig nem az! Ez egy virtuális játék. Nem több. Azzal a különbséggel, hogy egy vita, vagy egy “szakítás” ugyanolyan, sőt lehet, hogy mélyebb sebeket tud hagyni, hiszen még csak meg sem akarták/tudták ismerni egymást és ennek ellenére tudják azt mondani, hogy “vége”.

És mindezt úgy, hogy egyébként van körülöttünk egy valós világ, hús-vér emberekkel, érintéssel, illattal, nevetéssel, összebújással. Ami sokkal többet ad. Te melyiket választod?

Ez a státusz a 21. század egyik olvasztó tégelye. Na nem azért mert a történelem korábbi időszakaiban nem volt ilyen, és nem volt jelen minden családban. Ugyanígy jelen volt, mint most. Régen is mentek szét emiatt családok, régen is születtek kétes kapcsolatokból gyerekek, régen is napvilágra kerültek a titkok, régen is betegedtek ebbe bele emberek. Ne gondoljátok hogy nem.

Egy dologban különbözik csak talán a mostani időszak. Hogy bármennyire is benne akarnak tartani ebben a szerepben, ez egy idő után már nem lesz elég. Rájössz, hogy semmivel sem vagy rosszabb, mint aki az “első” helyen áll, sőt!

Egy idő után megunod a titkos találkákat, a hazudozást, a színjátékot. Rájössz, hogy simán lehetsz első. Valaki olyan szívében, aki ismeri és értékeli azt, amilyen vagy. Mert ilyen mindig van. Mindig.

Annyira jó látni, ahogy sorra álltok ki ebből a szerepből és hisztek valami sokkal magasabb minőségben. És abban, hogy ez elérhető. Mert elérhető. És amikor ott álltok az új küszöbén hálásak lehettek magatoknak, hogy akkor, onnan továbbléptetek.