A mindennapjaink jó részét a komfortzónánkon belül igyekszünk eltölteni, de időről-időre az élet valahogy mindig úgy hozza, hogy valamin változtatnunk kell. Ez adódhat az idő, az életünk haladásából, de sokszor egész egyszerűen csak abból, hogy túlnőttük a korábbi határokat. Azokon belül már elértük, megcsináltuk ami lehetett. Ezért ha abban mindenáron benne akarunk maradni továbbra is, akkor azzal a saját fejlődésünket akadályozzuk. Mi magunk!

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, és igazán őszinték vagyunk magunkhoz, pontosan tudjuk melyek ezek a pillanatok, élethelyzetek, amikkel változásra, haladásra akar minket bírni az élet. Amíg ezekbe nem merünk beleállni, addig bennünk stressz van ezzel kapcsolatban. Ez a stressz viszont oldható. Van lehetőségünk arra, hogy megszabaduljunk ezektől a félelmektől, hogy aztán legyen lehetőségünk megismerni új helyzeteket, új embereket, legyen új munkánk, új örömforrás az életünkben.

“Csak” ezektől fosztjuk meg magunkat, amíg nem merünk szembenézni a kihívásokkal….
Tényleg ezt akarjuk?!?

Középiskolás koromban jártam vívni, tőröző voltam. Gyönyörű sport, sok mindenre megtanít. Egy fontos tanítását megosztom most veletek is.

Amikor feláll a két vívó a pástra, mindketten győzni akarnak. Tudják, hogy csak akkor lehetnek jobbak, mint a másik, ha kihozzák magukból a maximumot, ha csak egy kicsivel is, de furfangosabbak és gyorsabbak tudnak lenni, mint a másik. Felállnak egymással szembe, belenéznek a másik szemébe és megadják egymásnak a tiszteletet. Majd felteszik a fejükre a sisakot. Onnantól már nem a minikájuk lesz a mérvadó, hanem a kisugárzásuk, az erő, ami belőlük jön még a sisakon, ruhán keresztül is. Felkészülnek, mind a fizikai testükkel, mind pedig mentálisan. Koncentrálnak és megtervezik mit fognak csinálni. Majd elkezdődik a párbaj, felmérik az erőviszonyokat, keresik a másik gyenge pontját és hárítják az esetleges támadásokat. Várnak a megfelelő pillanatra. És amikor az eljön, rögtön tudják, hogy nincs mire várni tovább. Határozott mozdulattal kinyújtják a karjukat benne a fegyverrel egyenesen előre a cél felé és teljes erejükkel kitörnek. Közben a másik kezüket is kinyújtják, lendületet és stabilitást adva a mozdulatnak. Az egész test megfeszül. Beleállnak és kitartják a mozdulatot. A találat pedig olyan erős, hogy még a penge hegye is meghajlik a másik testén. Jön a flow érzés, hogy sikerült, megcsinálta, ő a jobb!

Ez pedig megadhatja a lendületet a következő tushoz. Majd amikor vége a párbajnak újra leveszik a sisakot, egymás szemébe néznek a felek és kezet fognak. Gratulálnak a jobbnak.

Ahhoz, hogy valaki jobb lehessen a párbaj során, mint a másik, a folyamat egyik elemét sem szabad kihagynia, nem csinálhatja minimális erőbedobással, mert akkor nem ő fog nyerni. Nem lehet csak félig kitörni, vagy félig kitalálni mit is akarunk csinálni, nem lehet csak félig jelen lenni a folyamatban, mert akkor már el is találtak minket.
És persze szerzünk menet közben néhány lila foltot, de mit számít az, ha a végén a mi nevünket mondják ki győztesként?!

Nemrég olvastam egy idézetet Carl Gustav Jungtól, a híres svájci pszichiátertől, ami a következőképpen hangzott:
„Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed és te sorsnak fogod hívni.”

Ütős mondat, érdemes többször is elolvasni, értelmezni, mit is jelent.
Minden ami velünk történik, a jó és a rossz is belőlünk indul ki. Úgyhogy teljesen felesleges a másikat és a külvilágot okolni azért, amit épp átélünk. Az eredője mindennek bennünk van! De a jó hír az, hogy a változtatás lehetősége és képessége is bennünk van. Ki lehet jönni belőle és nem kell elszenvednünk többször azt a rosszat, amiben épp vagyunk. Ha a tudatalatti vagy a testi szintről a felszínre tudjuk hozni a negatív hitrendszereinket, félelmeinket és fel tudjuk oldani őket, akkor azok már nem fognak ránk hatni. Onnantól kezdve nem tudják irányítani az életünket és lesz választásunk abban, hogyan éljünk tovább.

Erről szól a kineziológia. Az eredő megtalálásáról, a probléma felszínre hozataláról, a feloldásról és az új választás lehetőségéről. Ezért érdemes csinálni. Hogy olyan életet élhess, amilyet te választasz és ne olyat, amit a mélyen rögzült mintáid irányítanak. A választás mindenki kezében ott van. Te döntesz hogyan élsz!