Sokan kérdezitek tőlem, hogy mennyi ideig kell foglalkozni egy-egy téma kapcsán magunkkal, a saját fejlődésünkkel?

Azt hiszem, hogy erre a kérdésre nem lehet jól válaszolni. Függ az egyéntől és függ a feladattól is. Van olyan helyzet, ami akár egy oldás vagy bármilyen terápia után kimegy, rendeződik és élhetjük tovább az életünket.

Vannak viszont nagyobb feladataink is, próbatételként megélt helyzetek, amik igenis el kell fogadni, hogy szép fokozatosan fognak rendeződni és ez így van jól. Hiszen a folyamat közben is lesznek felismeréseink magunkkal és a világgal kapcsolatban, elsajátítunk képességeket, megismerünk új embereket, akik löknek rajtunk egy kicsit, és így mindig-mindig előrébb kerülünk. Ennek viszont feltétele a tudatosság. Hogy tényleg folyamatosan, a magunk ütemében, de legyünk jelen a változásban. Keressük a megoldást, a segítőket, a módszereket és legfőképpen magunkat, figyeljük meg a saját érzeteinket, szükségleteinket.

Én is ezt teszem a saját életemben. 2015 óta. Akkor indultam önmagam megismerésének útján. Ma már kimondhatom: jóban vagyunk! És nem tudok olyan életterületet mondani az életemben, ahol ne lenne 180 fokos fordulat jó értelemben. Ehhez viszont az kellett, hogy az elmúlt években, folyamatosan figyeltem magam és jártam, járok most is segítőkhöz. Mindig ahhoz, akire épp úgy érzem hogy szükségem van. Közben tanfolyamokat, képzéseket végzek el és nemcsak azért hogy nektek tudjak segíteni, hanem leginkább magam miatt. Hogy megkapjam azt az 1-2 mondatot, ami ott ragad a fülemben és átfordít egy-egy helyzeten. És nem, van úgy hogy egyáltalán nem egyszerű ez az út, viszont olyan eredményeket hoz, amit előtte el sem tudott képzelni az ember. Aki pedig egyszer ráérez ennek az ízére, az azt hiszem utána már nem akar enélkül élni, mert tudja, hogy semmi értelme!

Azt hiszem fontos tisztáznunk néhány dolgot. Miattad, a tisztánlátásod miatt.

Először is, azért vagyunk itt a Földön, azért születtünk meg, hogy megtapasztaljuk azt, milyen jelen lenni. Nem, nem azért, hogy legyen házunk, autónk, pozíciónk, házasságunk, gyerekünk. Nem ezekért. Ezek csak eszközök, segédletek a tanulási folyamatunkhoz, vagy a jelenlétünk gyakorlásához. Csak azért kellenek, hogy menet közben megélhess mélységeket és magasságokat, hogy legyen miért, kiért kilépni helyzetekből, felállni, változtatni, hinni.

Mindig azt, úgy és akkor kapod, amikor arra fel vagy készülve. Minden tanítást. Azt is amit “jóként” élsz meg és azt is amit “rosszként”. Mindegyik csak tanítás.
Ha felnősz a feladathoz, teszel azért, hogy megértsd, vagy hogy lásd az üzenetét, akkor az azzal kapcsolatos negatív érzések, blokkok oldódnak benned és van lehetőséged szintet lépni felfelé. Más nézőpontból, más energiákkal, más helyzetekkel fogsz ott már találkozni. De tanítás ott is lesz! Csak már másképp fogsz ránézni. Mert ahogy mész előre egyre nagyobb lesz benned a nyugalom, a hit és az alázat.

Szóval ez egy folyamat. Egy élethosszig tartó folyamat. És még azon túl is.

Tehát ha valaki azt mondja neked, hogy ő egy-két kezeléssel old benned MINDEN rossz mintát, félelmet, blokkot, ami benned van, az nem mond igazat. Annyinak a hatása alól tudsz csak felszabadulni, amennyire a lelked készen áll. Amennyit képes vagy elhinni, hogy el tudsz engedni. Nem többet, nem kevesebbet.

Akit ez eltántorít attól, hogy tegyen a fejlődéséért, annak még sokat kell tanulnia. Aki elfogadja, hogy ez a rend, abban megnyugvás lesz és ezzel a nyugalommal tud szembenézni mindennel, ami még rá vár.

Hogy kinek mit jelent ez a szó, ez az életérzés, az egyénenként eltérő lehet. De hogy kapcsolódik hozzá valamiféle megkönnyebbülés, könnyedség, egyszerűség, természetesség az szinte biztos. Egy olyan helyzet ez, amikor a mindennapokban kézzelfoghatóvá válik az, amiről korábban csak elméletben hallottunk, miszerint van választásunk! Mert hogy tényleg van. Mindig van. Mindenben.

De hogy erre rájöjjünk és hogy el is tudjuk kezdeni élni, meg kell ismernünk önmagunkat. Hiszen enélkül kiért, hogyan hozhatnánk jó döntéseket? Hogyan lehetnénk egyre boldogabbak az életünkben, ha még azt sem tudjuk mire vágyunk?

Majd mikor ezt már kezdjük felismerni, jön egy rakás olyan helyzet, ahol dönteni kell, nemet kell mondani, segítséget kell kérni, stb. Ezek lehetnek a következő buktatók, ahol sokan elvéreznek, vagy egyszerűen csak nagy melónak tartják és feladják.

De aki ezt is megugorja és el is tudja kezdeni működtetni a gyakorlatban, az napról-napra egyre nagyobb részt kaphat a szabadság érzéséből! Ez az érzés pedig nem cserélhető el semmivel. És ami a hab lehet a tortán még ezen felül is, hogyha van lehetőségünk megosztani és megélni ezt az érzést azokkal, akik fontosak számunkra. Ennél többet talán nem is kívánhatunk! És ebben a helyzetben már nem is kívánunk, mert ez így a jó!

Nagyon izgalmas út ez, amit érdemes megtapasztalni mindenkinek!